Bajót település
Településtörténet
A Gerecse-hegység északi peremén, a Dunától néhány kilométerre fekszik az ősi település. Neve bizonytalan eredetű. Lehetséges, hogy az ótörök bajat, azaz a türkmén-oguzok kilencedik nemzetségének nevéből eredeztethető. Van olyan elképzelés is, hogy az 1282-es Boiot írásmód hasonlóságot mutat egy spanyol Boiot nevű vár nevével, annak átplántálásáról lehet szó.
Őstörténeti érdekességei különösen figyelemre méltóak: a közeli Jankovich-barlangból előkerült kőeszközök az ún. szeletai kultúrához tartoznak (az utolsó jégkorszak embere). Ma a kiemelten védett barlangot csak engedéllyel szabad látogatni.
A rómaiak légiót pihentető érődött és gazdálkodáshoz szükséges villákkal rendelkeztek ezen a területen.
A település sorsa már az Árpád-korban összefonódott a közeli „főváros” - Esztergom - történetével. A község nevének első említése az 1202-ből származó, Imre király által kiadott adománylevélben történt, mikor Benedek erdélyi vajdának és feleségének, Thota asszonynak adományozta Baioth nevű falut. A településnek ekkor már volt korai temploma, mely a mai helyén állt.
1230-ban, Benedek vajda halála után rokonai, spanyol eredetű Simon-Bertrand - a Bajóti család örökösei - uralták a falut. Első képviselőjük Bajóti Simon volt. Ő védte meg katonáival Esztergomot 1242 telén a tatároktól.
A község közelében állt egy vár is, de több és pontos adatot nem tudni (valószínűsíthető, hogy a mai templom dombján állhatott egy korai földvár, és ezt emlegették várként).
A XIV. században is több oklevél említi (Byolch, Bayolt, Bayouth formában). A falu a XIV-XV. században földesúri tulajdonból újra királyi kézre, majd 1406-tól az esztergomi érsekség birtokába került.
1487-ben az Árpád-kori templomot átalakították gótikus stílusban, mely mai napig megfigyelhető a templomon (torony, ablakok, tájolás, stb.).
A mohácsi vész után a török többször is feldúlta a falut, s az egy évszázadra elnéptelenedett. 1647-ben lakták ismét, 1683 körül megint elnéptelenedett, 1695-ben kezdték újra telepíteni.
A községhez tartozik Péliföldszentkereszt, híres búcsújáró hely. Róla - a túra ellenőrzőpont szerepe miatt - külön oldalon szólunk.
Források:
A Gerecse turistatérképe
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (1487; gótikus)
- Millenniumi Gyűjtemény
Túrainformáció
A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.