Budakeszi település
Településtörténet
A Budai-hegység ölelésében, a János-hegy nyugati lábánál egy kis völgyben fekszik Budakeszi városa. Régészeti leletek igazolják, hogy már a kőkorszakban laktak itt emberek. A római korban valószínűleg villák állhattak a településen, mert gazdag sírt tártak föl.
Keszi már a honfoglaláskor létrejött, erre utal X. század közepére keltezhető köznépi temető, melyet a Barackosban tártak föl. Neve is erre utal, a Keszi törzstől kaphatta. Nevével viszont csak a tatárdúlás után találkozunk először, 1296-ban. Ekkora már két Keszi van: Alkeszi, mely a mai katolikus templom körül jöhetett létre, és Felkeszi, mely az új lakótelep helyén található. Alkeszi királyi alapítású kápolnáját 1267-ben említik először, melyet a XV. század folyamán gótikus stílusban kibővítettek. A település és a vele együtt a törökök pusztíthatták el.
A település fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék - Székesfehérvár, illetve a Tinnye - Esztergom főútvonalában fekszik. Esztergom felé ezen az úton közlekedtek, hogy a Visegrád felé vezető utak vámjait kikerüljék.
Buda visszavétele után a felszabadító seregekből olasz, francia, svéd és horvát telepesek kerültek Alkeszire, Felkeszi pedig elpusztult, nem telepedett újra. 1659-től Budakeszi birtokosa gróf Zichy István volt. Az első német telepeseket Zichy Péter gróf hívta be Bajorországból, a Rajna-vidékről, Ausztriából és Cseh-Morvaországból. Ők különböző kedvezményeket kaptak. A telepítés nem egyszerre, hanem fokozatosan történt.
A birtokperek a települést sem kerülték el: 1765-ben a Zichy család ellen per indult, melyet megnyerve a Budakeszi uradalom a Koronához került (kamarai birtok lett). A település ennek hatására igen jelentős kedvezményekben részesül, melynek következtében gyorsan felvirágzik.
A gazdaság a XIX. században elsősorban a mezőgazdaságra épült, elsősorban a szőlő- és bortermelés, gyümölcstermesztés jellemző a településre, melynek Budapest főleg piacot jelentett, de dolgozni nem jártak oda. Jelentős csapás volt 1870-es években a filoxéra. Budapesti építkezések megindulása hatással volt az itt lakókra is, egyre többen jártak be dolgozni. A XIX. század végén Budakeszi területe a ma Budapesthez tartozó Normafa, Zugliget és a János kórház határáig terjedt.
A század végére az iparosítás is megindult. 1919-ben megalakult az ipartestület és 1930-ban már közel 60 féle szakmát űztek a községben. Híres lesz a század 30-as éveire az Elektromos Műszaki Rt., a Halfer-féle Márványozó Festékgyár Rt. jelentős, tengeren túlra is eljutó exportjával, és a Nattó-féle cipőkrémgyártás.
Korányi Frigyes kezdeményezésére 1900-ban indult meg közadakozásból az első magyar tüdőszanatórium építése, amely 1906-ban a Milánói Világkiállításon elnyerte a "Gran Premio" díjat. A szanatórium ma is Budakeszi határában áll, de közigazgatásilag Budapesthez tartozik. További fejlődést hoz 1928-ban a "Bart-autóbuszok", 1937-ben a BESZKÁRT (BKV elődszervezete) járatainak beindulása, mely a gyógyulni vágyókon kívül az idegenforgalmat is kielégítette.
A második világháború végéig jellegzetes német községből 1946-ban kitelepítették a sváb lakosok nagyobb részét. Helyükre zömmel felvidéki magyarokat hoztak, de más helyről származó magyarok is kerültek ide. Az ipari hagyományok nem folytatódtak. Inkább mezőgazdasági, erdőgazdálkodási üzemegységeket telepítettek Budakeszire. Az 1950-es években létesült a Kertészeti Egyetem Tangazdasága, szőlő- és gyümölcstermesztő profillal.
Városi rangot 2000-től birtokolja.
Jó fekvése és kellemes levegője, kirándulóhelyei, a Budai-hegység egyik kiemelkedő turisztikai pontja a város.
Budakeszi német nemzetiségi neve: Wudigess.
Források:
A Budai-hegység turistatérképe
Kerékpárral Budapest és környékén, Frigoria útikönyvek
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (1761-1766; barokk)
- Budakeszi középkori templomának romjai (román-gótikus)
- Helytörténeti múzeum
- Kálvária
- Hímnusz-szobor (2006)
- Vadaspark (1978 óta)
Túrainformáció
A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.