Dunaszentmiklós település
Településtörténet
Komárom-Esztergom megye egyik legkisebb lélekszámú települése a Dunától távolabb, a Gerecse hegyei között fekszik. Neve az egykori templomának védőszentjéből eredeztethető.
A vidék, mint a környék többi települése is, már a civilizáció korábbi szakaszaiban is lakott volt, ám a legjelentősebb honfoglalást megelőző régészeti leletek a rómaiaktól maradtak ránk.
1382-es oklevélben szerepel először, mint Zenth Myklos. A XIV. században a Zenthmiklósi Mihály és felesége birtoka. Később a tatai bencéseknek is voltak itt földterületeik.
1543-ban Tata elfoglalásával egyidőben a település elpusztult. Pusztaként említik (a környék többi településével együtt) 1733-ig, mikor az új földbirtokos, gróf Esterházy József katolikus német telepeseket költöztetett Westfalenbol a birtokába került faluba. Az új telepesek egyutcás faluképet hoztak létre, mely gyakorlatilag ma is megfigyelhető.
Jellemző megélhetés volt a faluban a szőlőtermelés és a bortermelés. Ennek emlékei mai napig megfigyelhetőek: érdekessége löszfalba vájt lyukpincesora.
1913-ban a Szentmiklós helynév elé megkülönböztetésképpen került a Duna előtag.
A II. világháború után a sváb lakosság egy részét kitelepítették. A többség azonban visszatért, amint erre lehetősége adódott.
1990 óta van önálló önkormányzata (1974-től Szomóddal közös tanács volt), 1994 óta pedig Német Kisebbségi Önkormányzata is.
Dunaszentmiklós német nemzetiségű neve: Niklo.
Források:
Dunaszentmiklós település nemzetiségi honlapja;
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (eoromán)
- Pincesor (Lábatlan felé)
- Löszbe vájt lyukpincesor (Szomód felé)
Túrainformáció
A településen pecsételni kell a túrakönyvbe, mely nincs objektumhoz kötve.
Ha nem sikerül a bélyegzés fotó a templomról.