Kesztölc település
Településtörténet
Kesztölc község a Pilis hegység lábánál fekszik, közel Esztergomhoz és Doroghoz. Csendes település, pihenni vágyóknak és túrázóknak egyaránt remek hely.
Nevének eredet egy szláv eredetű szó, mely szerb-horvát Kostólac alakú helynévből eredhet, jelentése pedig kis vár, erősség. Cseh formája Kostelec, mely jelentése kis erődtemplom (ez valószínűleg a XI. századi templomra utalhatott, nem véletlenül lett ez a település neve).
A falu területén a rézkortól kezdve szinte minden kultúra nyomát megtaláljuk. A Sármánk-barlangban már őskori cserepek maradványait is fellelték. A Boki dűlőben újkori vonaldíszes kerámiák, rézkori edénytöredékek, s késő kelta fazéktöredékek is előkerültek. A patakparti domboldalon nagy kiterjedésű római településre következtetnek a régészek. A honfoglalás előtt kelták és avarok lakták. A rómaiak idején is lakott hely volt, több latin feliratú téglát találtak a község környékén.
A település első okleveles említése 1075-ben, az I. Géza király által alapított garamszentbenedeki apátság alapító oklevelében történik, amely szerint a király szőlőket és vincelléreket ajándékozott a monostornak. 1294-ben III. András király oklevele Kesztölcöt már az esztergomi káptalan birtokaként tartja számon, amelyet 1439-ben Albert király is megerősített. Ebben az időben a Nyír nevű puszta is a faluhoz tartozott.
A falunak már a XI-XII. században volt temploma, valószínű a mai helyén.
A középkorban a község Pilis megye, 1593-tól pedig Esztergom vármegye része volt. A török megszállás idején lakott hely maradt, és az esztergomi szandzsák adózó falujaként tartották számon. Templomát használták az itt maradt lakók.
1697-ben kiváltságos helyzetű, hiszen egyenesen az esztergomi érsekség alá rendelték. Kiváltságos helyzetének oka továbbá régisége és hogy a lelkészi teendőket a pálos rendiek látták el benne.
1716-tól szlovák telepesek érkeztek a községbe. Ez időtől kezdve a községre jellemző a kétnyelvűség. Ez időtől kezdve a községre jellemző a kétnyelvűség. 1714-ben a kesztölci plébánia önállósága megszűnt, s mint leányegyházat (Pilis)Csévhez csatolták. Ez az állapot 1787 júliusáig tartott.
A XVIII-XIX. századból jelentős emlékek maradtak meg. 1732-től vannak feljegyzések a kesztölci iskola történetéről. 1757-ben épült az a ház, mely ma a falumúzeumnak ad otthant.1790-ben készült a plébánia épülete előtt álló kőkereszt. Az 1800-as évek elején faragták a népies barokk stílus jegyeit viselő Szent Orbán-szobrot.
A templomot 1800-ban, késő barokk stílusban olasz építészek építették, védőszentje Szent Kelemen. Felszentelésére 1800. november 16-án került sor. A templom elhelyezkedése (dombtető) és a közeli, ma is használatos temető a korai, XI-XIII. századi templom-eredetet feltételez.
A lakosság elsősorban mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és erdőműveléssel foglalkozott. A XIX. század középétől a férfiak zöme pedig a dorogi szénbányákban dolgozott.
Valamikor jelentős szőlőtermelés folyt a környéken, melyre ma a szép pincesor emlékeztet Klastrompuszta felé menet.
A településhez tartozik Klastrompuszta is, melyről az adott oldalon olvashat bővebben.
Források:
A Pilis és a Visegrádi-hegység Turistaatlasza és útikönyve
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- Falumúzeum
- R.k. templom (1800; késő barokk)
- Pincesor
Túrainformáció
A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.