Nyergesújfalu település
Településtörténet
A Dunaparti iarváros kedvező fekvése miatt már a bronzkor embereit is vonzotta. Római korban a határvidék (limes) területének jelentős helye volt. Tokodon és Nyergesújfalun megerősített katonai tábor (castrum) állott. Helye a mai város területén volt. A népvándorlás letörölte a térképről Crumerum (esetleg Villa Curtia) táborát.
Neve valószínűleg arra a hegynyeregre (a Sánc-hegy) utal, amelynek szegletébe települt a falu. A névben szereplő Újfalu helynév arra utal, hogy a névadáskor a település a környezetéhez képest új volt. Érdekessége, hogy a település első említésekor (1282) Nyergedszeg néven (Nyeregszeg) szerepelt, mely név a tatárjárás után feledésbe merült, s csak a reneszánsz idején éledt újjá a név.
1283 táján előbb a Szovárd (Zovárd) nemzetség birtoka volt a falu, a későbbiek folyamán a Bajót-Nagymartoni nemzetség, majd a Kanizsaiak szerezték meg, 1363 táján. 1371-ben csere útján királyi birtok lett.
A településen - tíz másik település számára - az Árpád-kor elején már állott templom. Ez a tatárjárás során elpusztult.
Az Anjou-királyok idejében már az Uyfalu név volt már használatban. Antiqa parochia néven említi az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Nyergesújfalut, amelynek plébánosát Saulusnak nevezték. Ezekben az időkben a templom és plébánia a veszprémi egyházmegyéhez tartozott.
Zsigmond király 1388-ban koronázási ajándékul az esztergomi érseknek adományozta Nyergest, és ettől kezdve egészen 1945-ig az érsekség birtoka volt. A falu a középkorban végig megerősített hely maradt.
1526-ban a törökök elpusztították a környékbeli falvakat, így Újfalut is. E korról kevés adatunk van, de azt tudjuk, hogy hat évvel Mohács után Szapolyai János naszádosai itt, a Nyerges feletti Duna-szakaszon semmisítették meg az Esztergomba szorult rivális, Habsburg Ferdinánd felmentésére érkező hajóhadat. Mivel távol esett a Bécs ellen irányuló török hadjáratok útvonalától, lakott maradt és rendszeresen adózott az esztergomi szandzsáknak. A felszabadító harcok idején néptelenedett el újra.
1701 júniusában lefolytatott egyházi vizsgálat szerint Nyergesújfalu temploma újraépítetett, külseje még nincs bevakolva. Főoltára Szent Mihály tiszteletére van szentelve.
A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) idején ismét Esztergom közelsége miatt vált hadszíntérré. A kurucok megerősítették a község melletti, a Sánc-hegyen lévő rómaiak által épített erősséget, de így sem tudták megakadályozni, hogy 1706. szeptember 28-án a labancok elfoglalják. 1704 októberében a község lakói szabadították ki Bottyán Jánost a császáriak fogságából és jutatták át a Dunán a kurucokhoz.
A XVIII. század elején, a Szatmári béke után folyamatosan meginduló rendezett és szervezett telepítésekkel kizárólag német családok költöztek a faluba. 1728-ban hatalmas tűzvész pusztította el a falut, a plébánia értékes levéltárával együtt 1770-ben épült föl az új barokk stílusú templom, Szent Mihály tiszteletére, a leégett helyén, Mária Terézia védnöksége alatt.
A betelepülő német családok Sattel-Neudorfnak nevezték el, s ezen a néven emlegették akkor is, amikor 1864-ben Pesthy Frigyes összegyűjtötte a megye helyneveit. Eközben új funkciót is kapott a község: a III. Károly határozatára megszervezett postakocsi szolgálat egyik fontos útvonalának Neszmély és Dorog között itt létesült postaállomása lett.
Nyergasújfalu ipara az 1867-es kiegyezés utáni időszakra tehető, ekkor alakult meg a Sátori Cementgyár. A cementgyár 1927-ben - a gazdasági világválság idején - bezárt.
1862 óta működött a Hoffmann-féle téglagyár, amelyet 1969-ben, a Magyar Viscosa Rt. Bővítése során bontottak le.
Amikor megépült az Esztergom-Újszőny közötti vasút, tovább javult közlekedési helyzete, így erőteljesen iparosodni kezdett. 1903-ban az osztrák Hatschek Lajos létesítette az Eternitgyárat - az egyetlen az országban - mely ma is működik, leginkább tetőfedő elemeket állítanak elő. Tizenegy dunai hajómalom őrölte itt a századfordulón az érsekségi birtok túloldali - ma Szlovákiához tartozó - falvaiban termelt gabonát.
Az első világháborúben közel százan vesztették életüket a falu lakói közül. Az új határok alapjában véve megváltoztatták a gazdaságot: a határrá vált Duna miatt a fejlődés megakadt, csak a második világháborút megelőző időben épült új üzem: az ejtőernyőselymet gyártó Viscosa-előd.
A második világháború után 1949-ben államosítottak. A község északkeleti részén, a Duna partján létesült a Magyar Viscosa Rt. 1941. április 7-én. A termelés 1943. február 13-án indult meg, azóta a gyár folyamatosan korszerűsödik. Ma amerikai Zoltek cég tulajdonában van. Vasbetonipari Rt. néven alapított társaság 1943 őszén indította meg a vasbetonalj termelését.
Várossá 1989. március 1-jén nyilvánították.
Források:
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (1770; barokk)
- Kernstok Gyűjtemény és Galéria
- Nyergesi Emlkház
Túrainformáció
A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.