Péliföldszentkereszt település
Településtörténet
Közigazgatásilag Bajóthoz tartozik. Híres Búcsújáró hely. Három nagy búcsúja van minden évben: Szent Kereszt megtalálása május 3-án, Szent Kereszt felmagasztalása szeptember 14-én és a Szent Vendel tiszteletére tartott búcsú október 24-én.
Történelme az Árpád-korban kezdődik. Először Pél - Pély néven 1265-ben és 1291-ben említik az okiratok. Ekkortájt a templomos lovagok lakták (Jeruzsálemi Keresztes Lovagok rendje), s 1273-ban már kis kápolnát építettek ide csodatévő vizet adó szent kúthoz. 1338 óta a terület az esztergomi érsekség pusztája. Gyakorlatilag a XVIII. századig lakatlan puszta volt, de följegyezték, hogy középkori templomának romjai a század elején még álltak a mai templom helyén.
1735-ben Esterházy Imre prímás építtette barokk kegytemplomát a középkori templom helyén, s ő nyilváníttatta hivatalos zarándokhellyé. Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak, akik 1763-1770 között működnek itt. Utánuk a pálos rend letelepedését kísérelték meg a prímások először 1866-1867, majd 1903-1906 között.
Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt írja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult. A legenda azt is elmondja, hogy egy juhász juhai a legelő egy bizonyos pontján térdet hajtottak, s ezen a ponton egy keresztet találtak. Ezen a helyen alakították ki a búcsújáró helyet (és egyúttal meg is van a kegytemplom titulusának eredete).
A XVIII. században készült el a templom melletti barokk stílusú Kálvária-szoborcsoport. Stációit 1931-1942 között - Gáthy Zsolt építészmérnök tervei alapján - más-más építészeti stílusban épültek föl. A stációk domborművei Metky Ödön szobrászművész alkotásai, 1935-ből.
1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága (szalézi rend) veszi át. Az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szent. Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felső-olaszországi Cavaglia városából költöztek ide.
Jelentős búcsújáró hely az ő idejükben lett a település és a Szentkút. Építkezések is folytak: 1925-ben a kolostort kibővítik. Az 1930-as években zarándokhely épületegyüttese rendházból, teológiából, zarándokházból áll és mellé úgynevezett "lourdes-i barlangot" építettek. 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház). 1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház).
A második világháború után 1950-ben a szalézi rendet feloszlatják (mint az összes többit), vagyonát elkobozzák. A rendház épületeiben vájárképző iskola és internátus működött 1950-től 1981-ig (a bányák ez idő tájt merültek ki, kezdett hanyatlani a bányászszakma, az utánpótlásra nem lett szükség). Ezután a zarándokház fogház lett. A manzárdos teológiaépület a helyi termelőszövetkezet vadászháza lett.
1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket. Azóta ismét zarándokhellyé vált.
Források:
Búcsújárás honlap, Péliföldszentkereszt település oldala;
A Gerecse turistatérképe
Látnivalók Magyarországon Vendégváró útikönyvek
Látnivalók listája
- Szent Kereszt Kegytemplom (1735; barokk)
- Kálvária (1931-1942; különböző stílusokban)
- Szalézi rendház (1763; barokk)
- Szentkút, zarándokhely
Túrainformáció
A településen pecsételni (objektumhoz van kötve), egy kérdésre válaszolni és egy fotót kell készíteni.
A pecsétet a kegytemplom mellett a Szalézi rendházban lehet kérni, OKT bélyegzővel.
A kérdés: A Szentkút feletti színes kerámia kegykép felirata!
A választ a Szentkútnál leljük meg.
A fotót a Szentkútról kell elkészíteni.