Pilisvörösvár település
Településtörténet
Pilisvörösvár város a róla elnevezett árok mentén helyezkedik el. Ezt az árkot szokták a Pilis és a Budai-hegység képzeletbeli határának tekinteni.
A régészeti leletek tanulsága szerint már az őskorban éltek itt emberek. Igazán csak a római időkben lett „nagyváros”, hiszen az Aquincumból induló és Brigetio (Szőny), Arrabona (Győr), Scarabantia (Szombathely) valamint Vindobona (Bécs) irányába tartó hadiút a településen ment keresztül. A város északi részén, a mai Szabadságliget területén segédtábor állt a légiók rendelkezésére és kiszolgálására. Rengeteg mérföldkő, sírkő maradt ebből a korból az utókor számára.
A honfoglalás után hat település jött létre a környéken, melyből mára csupán kettő maradt fönn (Pilsszántó és Pilisvörösvár). A terület királyi birtok volt. Neve ekkor még Királyszántó, illetve Kisszántó volt. Utolsó birtokosa Podmaniczky Rafael utód nélkü halt meg.
A török korban fontos védelmi központ alakult ki. 1543-ban Lala Musztafa az utak találkozásánál kőből, téglából, palánkból és vörös agyagból palánkvárat építtetett. A palánkvár a Buda és Esztergom közötti út védelmére jött létre a nyugatról várt és érkező támadások ellen. A vár már messziről vörösen csillogott, ezért a törökök „kizil hiszár palankaszani”-nak, azaz vörös palánkvárnak, röviden Vörösvárnak nevezték. A talapülés mai neve is innen ered. Vannak olyan elméletek is, mely a település nevét a „Vörös nevű személytől emelt erösséggel” hozza összefüggésbe. A helyi szóhagyományok mást állít: a település neve nem a palánkvár színéből, hanem a közeli Vörös-hegyen épült állítólagos vár nevéből származik.
A település a török időkben nem néptelenedett el teljesen, de az 1680-as évek táján hosszabb ideig lakatlanná vált a felszabadító harcok következtében. Első földesura, gróf Csáky László volt, aki német telepeseket hívott. 1689-ben megérkeztek. A katolikus lakók 1703-ban kőtemplomot építettek, majd 1801-ben toronnyal bővítették. Jelentős volt a zsidó telepesek száma is.
Az új telepesek átalították környezetüket: lecsapolták a mocsarakat, erdőt írottak és termővé tették a talajt. További fejlődést jelentett, hogy Mária Terézia rendeletére 1749-ben elkészült az úgynevezett „posta út”. 1752-ben megindult az utasokat szállító postakocsi járat is, ennek egyik megállóhelye 1888-ig Vörösváron volt. Újabb lendületet adott a településnek, hogy 1895. november 16-án Vörösváron átadták az akkor épült Budapest-Esztergom gőzvasút vonalat.
A XIX. század közepe táján a szomszédos Pilisszentivánon szenet találtak. A bánya terjeszkedése során kiderült, hogy Pilisvörösvár alatt is vannak szénmezők, így 1903-ben megkezdték az ikerakna (mélységi vágat) mélyítését és a termelést, melyet a község déli részén (Lipót akna) végeztek. Ebben az időben települtek ide ismét magyarok. Az aknát 1940-ben katonapolitikai okok miatt bezártak.
A XX. század jelentős viharai sem kerülték el a települést. Az I. világháború során közel 100 férfiú veszett oda az értelmetlen harcokba. A II. világháború idején 250-nél is többen vesztek oda. A falu lakói - többségükben német ajkú - nem azonosult a náci eszmékkel, így mentesült a háború utáni kitelepítések alól.
A település 1992-ben várossá lépett elő. Pilisvörösvár német nemzetiségi neve: Werischwar.
Pilisszántó-Pilisvörösvár vázlatos térképe a javasolt átvezető útvonallal külön oldalon tekinthető meg.
Források:
A Pilis és a Visegrádi-hegység Turistaatlasza és útikönyve
Látnivalók Magyarországon, Vendégváró útikönyvek
Kerékpárral Budapest és környékén, Frigoria útikönyvek
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- Nagyboldogasszony r.k. plébániatemplom (1696-1703; barokk, klasszicista)
- Mária-kápolna (1773; barokk)
- Erdei-kápolna
- Az egykori postaállomás, ma városháza (XVII.szd.; késő barokk)
- Falumúzeum
- Hagyományörző Múzeum
Túrainformáció
A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.