Dunazug 300

Pomáz település

Településtörténet

Pomáz Gazdag múlttal rendelkező város. Az ember kb. 50 000 éve megjelent a környéken, melyet a Kis-kevélyi leletek támasztanak alá. Jelentős kultúra telepedet meg (Halstatti-kultúra) a kr.e. VIII-VII. század során a Pomáz és Szentendre közötti Kő-hegy (366m) felső platóján. Fontos erődítést (kősáncokat) építettek ki a bronzkori emberek. Fontos is volt, hiszen ekkor még a Duna a hegy lábánál folyt el. Egy középkori szerzetes Kálti Márk szerint a trójai háborúk után Kisázsia északkeleti részéből az Ida-hegy aljából az elesett Páris, Trója védőjének fia menekülő népével új hont keresve eljött egészen Pannónia földjéig. Ekkor még Felső Gereciának mondták a területet. Hatalmas város épült az Ister folyam mellett, melyet Aleman nyelven Dun-nak hívnak (Duna) Sican-hegye alatt épült a város, és Sicambria nevet viselte. Négyszáz évig maradt fönn. Ekkor a keleti népvándorlások elől nyugatra menekültek. A leleteket a Zdravlyak dűlő területén lelték meg (falmaradványok a római kor előtti időkből). Igen érdekes történelmi adat…

A római időkből, viszonylag korán, az első század során már írásos emlékein is vannak. A területen elsősorban majorok, gazdaságok, villák álltak, de az sem elképzelhetetlen, hogy volt egy nagyobb település is. Ennek helye valahol a HÉV megálló környékén, a szövőgyárnál illetve attól keletre lehetetett. A környéken állt egy erőd is, a limes részeként. Feltételezhető, hogy Sicambria helyén alakult ki a dunai hajóhad székhelye.

Pomáz elnevezés lehetséges forrása talán éppen a római kor. A név Pomesiából eredhet, ennek jelentése alma-telep. Valószínűsíthető, hogy az I-II. században a római lakosságú szomszédos Sicambria majorságára utalhat. Sok major volt a környéken, mely feltételezhetően gyümölcsös is volt. Van olyan elmélet is, mely puszta személynévből eredezteti, alapjául pedig a szláv eredetű Pomazek személynevet jelöli meg.

Nagy változások és egyben állandóságok is jellemezték a római birodalom bukása utáni időket. A Kr.u. IV. század végétol szarmata, jazig törzsek, majd a század utolsó évtizedében a hunok érkeztek a Kárpát-medencébe (450 táján). Attila az ősi Sicambria romjain építette föl fényes palotáját, melyet tanúsít, hogy a település neve ismét fölbukkant, melyet Etzelburg néven is nevezték. Keresztény egyháza is volt a településnek.

Attila halála után a hun birodalom szétesett, az avarok 200 éves megtelepedése kezdődött meg. Leletanyag a környéken nincs tőlük.

Kr. után 900-ban Árpád seregei jelentek meg a Dunánál, s Megyernél (Békásmegyernél) átkeltek a Dunán. A jelenlegi Pomáz területe a magyar honfoglaláskor gyér szláv népességgel bírt a leletek tanúsága szerint. Árpád ismét Sicambriában, Attila városában hozta létre egyik székhelyét. A területet végül Korcán vezérnek adományozta (Kartal nemzetség tőle származik, Kartal-dűlő - ma szlávosan Orlovác - dűlőnév is tőle származó).

Pomáz címere Államalapításunk idejéről nem maradt a környékről semmi írásanyag. Első hivatalos oklevél 1135-ben keltezett, mely II. Béla egyházi birtokként jelöli meg Pomac néven, és a dömösi apátsághoz való tartozását megerősíti.

III. Béla király szentföldre vonuló német Frigyes császárt Etzelburgban (egyre valószínűbb, hogy ez Ős-Buda) látta vendégül, tehát a település még mindig létezett.

A jelenlegi Pomáz területén több középkori faluról tudunk. Topográfiailag azonosítani tudjuk a középkori néven Alsó- és Felsokovácsit, ma Kis- és Nagykovácsi puszta (templom, kolostor állott), Szencse (Pilisszente, Szentemajor majd Luppa és Mandics major, Petőfi ill. Óbuda TSZ-telep, ahol románkori templom állott) valamint Klissza, a tulajdonképpeni középkori Pomáz (román majd gótikus templom állott). Nem biztos a helye a nyomtalanul elpusztult Aszófo falunak, de valószínűleg a Koszica-dűloi lelőhellyel azonos.

A tatárjárást 1241 karácsonyán élték meg az itt lakók, mikor is a befagyott Dunán átkeltek a mongol seregek. A környező települések elpusztultak, de Etzelburg ekkor már lakatlan lehetett, mert ostromról nincs tudomásunk. IV. Béla király, a második honalapító Ős-Buda és Óbuda területéről a mai budai várhegyen kezdte el építeni az új várost.

A középkor folyamán Pomáz fejlődik, a Klissza dűlőn állott román stílusú templomát megnagyobbítva gótikusra cserélik, fölépül mellette egy nemesi udvarház, amely az idők folyamán Kartal nemzetségbeli Csikó (Czyko) családé lesz (1353). Többször is bővítik Pomáz környéki uradalmukat a nyúl-szigeteki (Margitsziget) apácák. 1346-ban Lajos király anyjának, Erzsébetnek Óbudán a régi királyi kastélyok mellett új palotát építtetett. Itt épült föl a klarissza kolostor is, mint ahogy azt az oklevél mondja, Sicambria területén. Vár állott ugyanitt, melyet királynék várának hívtak.

1440-ben érkeznek szerb menekültek a területre, jelezvén a török térhódítását a Balkánon. Mátyás idejében is építkeztek, ezt egy reneszánsz, 1519-es évszámmal datált pasztoforium-töredék bizonyítja.

Település, a vár első ízben, 1526-ban pusztult el, elsősorban a török portyáktól és a szerb telepesek pusztításai miatt. 1541-ben ismét feldúlták a területet, mely már nem volt képes újratelepülni. A terület a budai pasa kezén volt.

1662-ben a Wattay-család kezére kerül, de 1685-ben még lakatlan a falu. 1690-ben, a török utáni első összeírás alkalmával Pomázt már ismét lakott helyként vették számításba, 1699-ben már faluközösségről is tudunk. A területre (Pomáz, Szentendre, Csobánka, Kalász) szerb, német, szlovák és magyar telepesek jönnek.

A történelmi épületeknek végső pusztulást jelentett az 1701-es I. Lipót császár által kiadott rendelet, mely minden erősség felrobbantását írta elő, félvén az újabb Rákóczi-féle felkelés erejétől. Az új telepesek a köveket elhordták építkezés céljaira.

1770-ben felépül a katolikus templom, 1771-ben a plébánia, ekkortól önálló egyházközség. A szerbek 1791-re fölépítették templomukat. A református templom 1814-re készül el.

Mindkét világháborút megszenvedte a település.

Pomáz vázlatos térképe a javasolt átvezető útvonallal külön oldalon tekinthető meg.

Források:

Pomáz város honlapja;

A Pilis és a Visegrádi-hegység Turistaatlasza és útikönyve

Látnivalók Magyarországon Vendégváró útikönyvek

Vártúrák kalauza 2. kötet (Dunántúli várak)

Kerékpárral Budapest és környékén, Frigoria útikönyvek

A magyar föld és emlékei: Pomáz

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára

Látnivalók listája

Túrainformáció

A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.

Részletes településtérkép

© Tóth Péter Góliát ala thpt
Az oldal a Dunazug 300 Kerékpáros Jelvényszerző Körtúra hivatalos honlapjának részoldala. Elsősorban Opera böngészőre íródott. Készült 2006. február 18.