Sárisáp település
Településtörténet
Sárisáp a Gerecse-hegység Gete déli részén, a Janza-patak (Öreg-árok) és az Únyi-patak széles, helyenként mocsaras völgye mellett fekszik.
A Sár előtag a régi magyar Sar víznév származéka. A nedves, sáros, agyagos föld jelentésű főnévből lett Sar víznév jelentését később összekapcsolták a nyelvjárásbeli sár(i) szó sárga jelentésével. Valaha Sarnak hívták a falu mellett elfolyó Öreg-árok patakot. A történelem során különböző formában (Sapy, Sap, Saap) jelent meg.
Sárisáp község és környéke ősi idők óta lakott terület volt. Lakott itt a kőkori ember, a bronzkorban még földvár is állt itt. Az első ismert települést a rómaiak alapították Quadriburg néven. Az ókori népek közül a kelták uralma tartott a leghosszabb ideig ezen a vidéken.
A honfoglalást követő időkből nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Anonymus szerint az Ond vezértől származó Baár-Kalán nemzetség ősi birtoka volt Sáp.
Első említése 1389-ből való. A községet Kövi faluhoz hasonlóan 1543 táján a török elpusztította, mert az 1570. évi török összeírás szerint Sárisáp puszta lakatlan hely.
A XVII. század végére, XVIII. század elejére Sárisáp újból benépesült. Valószínű ez annak köszönhető, hogy a földesuraknak érdekükben állt az elnéptelenedett falvakat benépesíteni. Az újonnan települteket 3-4 évre felmentették minden földesúri teher alól. Elsősorban szlovákok érkeztek ide.
1766-ban Szent Imre herceg emlékezetére épült fel a Római Katolikus templom.
1700-as évek végén barnaszenet találtak, mely felfedezésével teljesen megváltozik az addig főként mezőgazdaságban tevékenykedő lakosság élete.
A bányászközséget hatalmas pusztítás érte a II. világháború alatt. 1946-47-ben kb. ötszázan áttelepültek Szlovákiába, főleg Handlovába és környékére.
Források:
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (1766; barokk)
- Kálvária (1790 környékén; népi barokk)
- Faluház
Túrainformáció
A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.