Solymár település
Településtörténet
Mint a környék megannyi települése Solymár is régóta lakott hely. Az őskori ember (Kr.e. 3000 előtt) ittlétét bizonyítja Vár-hegy ásatásaikor előkerült eszközök. Az újabb kőkor (neolitikum) folyamán, Kr.e. 3000-3500 táján érkeztek ide olyan kapás, földművelő gazdálkodást űző népek, amelyek már le is telepedtek az általuk birtokbavett földterületen. A Kr.e. 4. században a kelták jelentek meg és magukkal hozták a Latéve kultúrát (vaskor). Ekkor épült meg az első vár is a településen, mely még földvár (un. pogányvár) formájában állt.
A római időkben a Solymárra hatott Aquincum kultúrája, katonai hatalma. Solymáron vezetett el az a hadiút, mely Tétényt kötötte össze Budafokon át, Aquincummal, Szentendre Visegrád, Esztergom, Piliscsaba és Solymár éríntésével. Volt itt egy leágazás is Szőny (légiós tábor) Tata irányába. Római időből rengeteg emlék maradt fönn, így valószínűsíthető az élénk élet a környéken. Rövid ideig avar kultúra is megtelepedett a település területén.
A település neve a királyi udvar szolganépei közül a solymászokra utal. Írásos emlékeink között 1255-ben Salmar, majd Solomar (1266), Saalamar (1288), Solmar vagy Salmar (1444, 1455) formában bukkan föl.
Alapítása bizonytalan. Van olyan elmélet, miszerint Szent István idejében Gizella királynővel bevándorolt erdőirtó bajor telepesek alapították, de bizonyíték nincs erre. Tulajdonviszonya viszont sokszor változott: 1255-ben IV. Béla Hidegkúttal együtt a Margit-szigeti apácáknak adja cserébe a Mecse nevű birtokáért. A tatárjárás utánni időkben az apácarend játszott nagy szerepet a falu életében. Adományként került (ismét) 1266-ban a Baár - Kalán nembeli Nána ispán, az összes birtokával egyetemben, több mint 50 falu, Solymárral és Nagykovácsival. 1288-ban IV. László király Czempsi Rudolf mesternek adja Solymár vitézségei miatt. 1337-ben ismét a Margit-szigeti apácák birtokában találjuk, akik Drugeth Villermus nádornak átadják használat és benépesítés végett. 1355-ben a néhai István bán fiai, Dénes és Imre tulajdonába kerül Solymár, miután a Tolna megyei Merse birtokért elcserélik a szigeti apácákkal.
A vár váltakozva volt királyi és főnemesi birtok, de Solymár mindig is a tartozéka volt. A vár gyakorlatilag a XIV. szd-ban, Laczkfi István építtette, tőle a királyra szállt, majd elzálogosításra került. 1420-as években ismét a királyé (Zsigmond), tőle pedig 1435-ben az Olnódi Czudar család tulajdonába kerül. XV. szd-ban Rozgonyiak tulajdona, 1455-től a Garaiaké. 1481-ben a hatalmas Garai család utolsó tagjával, Jóbbal kihalt, és a birtok Mátyás kezére került, aki reneszánsz átépítéseket végzett. Mátyás Corvin fiának adományozta. Miután Corvin János a királyságról lemondott, birtokperek során, a pénzügyi nehézségek miatt a vagyon egyre összezsugorodott, és ezért 1495 körül Solymár várát és tartozékait - a pilisi Salmar, Borosjenő és Alsókovácsi falvakat, Páty birtok felét, a Pest megyei Szentlőrinc, Szentmiklós, Káposztáskeszi, valamint más megyékben fekvő Rád, Szele, Félegyháza, György birtokokat, Acsa részét, valamint Cheng Szabolcs megyei várost - 1000 aranyforintért Ráskai Balázsnak és fiának eladta.
1496-ban II. Ulászló királyé, aki az óbudai uradalomhoz csatolta. II. Ulászló halála után az anarchia tovább fokozódott, s ez Solymárt sem hagyta érintetlenül. Az 1518-as bécsi országgyűlés törvénye alapján főurak által erőszakkal kézben tartott királyi birtokokat, közöttük Solymár várát a budai udvar fennhatósága alá rendelték. A vár kezelését a környéken földbirtokkal rendelkező Podmaniczky Jánosra bízták. 1526 előtt Thurzó Elek kincstartó a várbirtokos, aki azt II. Lajos királynak engedi át, ő pedig Bakyth (Bakics) Pálnak (Magyarországra áttelepített rác vajda) adja. A mohácsi csata után a királyi tekintély hanyatlik. Az ellenkirályok sorra adják Budának a kiváltságleveleket, hogy a várost a maguk pártjára állítsák. Ebben a hádiállapotnak nevezhető időben János király, figyelembe véve a vár harcászati értékét, 1531. január 25-én Buda városának adja. Oláh Miklós érsek idejében, 1536 körül valószínűleg még fennállott és lakott is volt, urairól azonban nincsen tudomásunk. Feltételezhető, hogy a vár 1561 után pusztult el.
A török időszakban a budai szandzsákhoz tartozott, s 1580 után a defterek elpusztult helynek tüntetik föl. 1686-ig (Buda visszafoglalása) a terület hadszintér volt, folyamatos megtelepülésre nem volt alkalmas.
A XVIII. század elején a török idők alatt kihalt vidékre előbb rácok, majd német telepesek jönnek. Az új telepesek a várat kőbányaként használták, így pusztították el megmaradt értékeinket. A Wattay család volt ekkortájt a terület birtokosa, így a jobbágyok vele álltak szerződésben. 1769-ben a község a Majthényi család birtoka lett Szentivánnal és Vörösvárral egyetemben. A családdal folytetott urberiális perek és a növekvő lakosság miatt egyre kevesebb föld jutott az emberekre, így kiszorultak a gazdálkodás e módjából. Áttértek a szőlőművelésre, a búza és káposztatermelésre. 1877-ben egyezségre jutottak a perek, mely a parasztság egyéni gazdálkodásának megindulását jelentette.
A XIX. század folyamán 1831-ben kolerajárvány, 1848-49-ben 117 gyalogos ment a szabadságharcba, 1862-ben tűzvész, 1882-ben pedig a filoxéra pusztított. 1895. november 17-én megnyilt a Budapest-Esztergom vasút, mely gazdasági fellendülést is hozott.
Az I. világháborúban 525-en vettek részt, közülük 64-en meghaltak. Az utánna következő recesszió a települést is megviselte. A II. világháborúban 60 férfi és 14 polgári áldozata volt a falunak. Sok helyit az orosz csapatok hurcoltak magukkal a szökött foglyok pótlására.
1946-ban a falu lakóinak több mint fele (1960 fő) lett kitelepítve német nemzetisége miatt. Helyükre elsősorban Mezőkövesdről és a Felvidékről telepítettek be magyarokat.
Források:
Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvtára 628. füzet;
Vártúrák kalauza 2. kötet (Dunántúli várak)
Kerékpárral Budapest és környékén, Frigoria útikönyvek
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (1782-1784; barokk)
- Helytörténeti Gyűjtemény
- XIV-XV. szd-i gótikus és reneszánsz Szarka-vár romjai (Mátyás-hegy)
- Brit Katonai Temető (10-es út mellett)
- Búsuló Krisztus-szobor (XVIII. szd.; barokk)
Túrainformáció
A településen pecsételni kell a túrakönyvbe, mely nincs objektumhoz kötve.