Süttő település
Településtörténet
Süttő a Gerecse északi részén, közvetlenül a Duna partján fekvő község. Nevének eredet a magyar népjárásbeli séd, azaz kis patak, ér és a tő, azaz torkolat főnevek összetételéből alakulhatott ki. A kis patak a településen átfolyó Bikol-patakra utalhat, ezt nevezték sédnek eleink.
Süttőn a régészeti korok szinte valamennyi nyomát megtalálták. A kora vaskorban nagy település lehetett itt. Nagysánc-tetőn őskori földvár nyomaira bukkantak (a környék legnagyobb földvára), ugyancsak őskori cserepek maradványaira leltek a vasútállomás környékén. A római korból pedig mérföldkövek tanúsítják az egykori élet jeleit a településen.
Az első írásos említés 1295-ből maradt fenn. Ekkor a Csák nemzetség birtoka volt. Ezután a Csór nembéli Tamás szerezte meg, majd királyi birtok. Zsigmond király az esztergomi érseknek adományozta.
Az itteni vörös mészkő - ahogyan Tardoson - meghatározó jelentőségű volt a falu számára már évszázadokkal ezelőtt is. Gazdasága erre épült. Zsigmond, majd Mátyás király idejében a nagyszabású palotaépítkezések (Tata, Visegrád) rengeteg jó minőségű építő- és díszítőkövet igényeltek, s a gerecsei bányák kifogyhatatlannak bizonyultak. A hagyomány szerint Mátyás második, Beatrixszel kötött házasságától kezdődően kerültek ide olasz marmorarik, kőfaragók. A valóság az, hogy csak a XVIII.-XIX. század folyamán érkeztek ide. Erre máig emlékeztet néhány olasz családnév: Giacinto, Paruzelli, Áprily.
A török háborúkban a lakosság elpusztult. A település 1712-ig puszta volt, ekkor kezdődött el a falu benépesítése, elsősorban német nyelvű katolikus családokkal. A sváb családok elsősorban Ausztriából, Svájcból, Elszászból érkeztek. Templomuk is ez idő tájt épülhetett.
Gazdaságát fellendítette az újabb építkezési hullám, így sorra nyíltak a mészkőbányák a XIX. század folyamán. Birtokjogilag az érsekség birtokolta, de mellett a Reviczky családnak voltak itt birtokai.
Az I. világháborúban 400 süttői lakos vett részt, közülük 72 halt hősi halált. A II. világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a községben, de a megpróbáltatások csak most kezdődtek: német lakosság - a többi magyarországi németekhez hasonló - megtorló bánásmódban részesültek. Kitelepítés viszont nem volt.
Süttő német nemzetiségi neve: Schitte.
A településhez tartozik Bikolpuszta. Az avar kor óta lakott hely volt. A középkori falut 1267-ben említik Bikol néven. A Reviczky család kúriát építetett itt a XIX. század folyamán.
Szintén Árpád-kori település a Süttőhöz tartozó Alsóvadász is, melyet először 1138-ban említenek írások.
Források:
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (XVIII. század; barokk)
- Keviczky-kúria [Bikolpuszta] (XIX. szazad; rokokó)
Túrainformáció
A településen nem kell igazolást kérni a túrakönyvbe.