Tata település
Településtörténet
A Gerecse és a Vértes közt elhelyezkedő völgyben fekszik, kedvező természeti adottságokkal rendelkező város, Tata. Ősidők óta lakott terület. Rómaiak is megtelepedtek e vízben és forrásban gazdag területen.
Nevével kapcsolatos elmélkedések arra a következtetésre jutottak, hogy lehetséges alapja a régi német eredetű Tata, Tatta személynév, mely magyar névadással került át. Lehet, hogy a magyarban meglévő tata szó (jelentése keresztapa) került át a településre, melyre egy középkori hagyomány utal: I. István király nevelőjét, Deodatust, tatá-nak szólította, aki a tatai bencés kolostor alapítója lett.
Fontos szerepet töltött be a magyarság történelmében. Már a XI. században létezett a település és a bencés apátság. Ezekben az időkben már négy templom állt a város jelenlegi területén. Ebből a hívők oly számára következtethetünk, mely egy jelentősebb települést tesz elképzelhetővé.
Károly Róbert 1326-ban véglegesen legyőzte Csák Mátét, és elvette ősi birtokait (így Tatát is) került királyi birtokba. Ekkor még nem állt vár. XIV. század második felében I. (Nagy) Lajos király kedvenc híveinek, a Lackffyaknak adományozta. Lackffy István nádort a Zsigmond elleni összeesküvés vádjával 1397-ben fölkoncolták, birtokait elvették. A vár ősi magja az ő birtoklása idején épülhetett.
A XIV. században két település volt a területen. Az egyiket Thota, a másikat Thata névvel illették, és ezeket egy mocsaras, vizes terület választotta el egymástól.
Az első vár, mely Magyarországon igen szokatlan építési megoldással rendelkezett, úgynevezett vízivárként épült föl egy mocsarakkal és vízzel körülvett sziklamagra épült. Zsigmond nagy erővel építette és alakította ki a kor hadászatának megfelelően. A vár és a palota 1409-ben már állhatott, mert ekkor Zsigmond hosszabb időt töltött falai között.
Ez idő tájt épült ki a mai Öreg-tó szabályzása is és alakították halastóvá. A királyi udvartartás is ide költözött hosszabb időre. Fontos diplomáciai szerepe volt a településnek és várának. Fejlődésnek indult Ótata is, mely mezővárosi rangot kapott, míg Újtata városi rangra emelkedett.
A Zsigmond kori építkezésekből csupán a ma is álló torony maradt meg, a többi épületrészt (külső várat, gazdasági épületeket) a török kori építkezések és a későbbi városrendezés pusztította el.
Zsigmond 1426-ban elzálogosította - számos vértesi várral együtt - Tatát is Rozgonyi István temesi ispánnak. Az ő idejében a vár állaga leromlott. 1467-ben Mátyás király visszaváltja. Ekkor kezdődnek el újra az építkezések: kibővítik a várat, reneszánsz építkezési világhírűvé tették a várat ismét. Az építés irányítója és tervezője nem ismert. 1472-ben befejezték az építkezéseket. Mátyás főként húsvéti és pünkösdi ünnepekre látogatott ide. A tóba különleges halakat telepítettek, pompás kertet alakított ki a vár déli oldalán.
Mátyás halálával Corvin János birtokába került, s ezzel a vár hanyatlásnak indult. 1494-ben újra királyi kézbe került. II. Ulászló is szívesen időzött Tatán főképp a pestis ellen menekülvén ide. 1510-ben az országgyűlés üléseinek adott helyet a város.
A mohácsi csatavesztés után (1526) a belháborúk színhelye lett a város, sűrűn váltott gazdát. Komárom várával egyetemben Ráskai Gáspár foglalja el János király számára. 1526-ban a török csapatok már elérték a várat, melyet Ferdinánd király kezén volt ekkor. 1529-ben a török a vár egy részét fölégette, majd átadta Szapolyai Jánosnak, aki 1540-ig birtokolta. 1540-1542 között a Sárospatak uráé, Perényi Péteré lesz. Lázas építkezések kezdődtek, mert világossá vált, hogy Komárom fontos elővára lesz a török terjeszkedés elleni harc során. Megépült a külső rondella, de ekkor még csak fapalánkos külső védőöv létesült.
1543-ban a török elfoglalta a várat. A vár igen gyenge és romos állapota, valamin a gyáva védők miatt gyakorta cserét gazdást. 1558-1566 között török kézen volt, ekkor Salm generális visszafoglalta. Ekkor határozták el a vár felújítását, megerősítését. 1572-ig elkészítették a Ferrando-bástyát, 1577-re visszabontották a vár tornyait és belső részeit a végvári harcok követelményeinek alakították át. 1586-ra a kazamaták és a kaput védő Kecske-bástya is elkészült.
1594-ben Bécs ellen vonuló török seregek elfoglalják a várat. 1597-ben csellel Pálffy Miklós komáromi főkapitány visszafoglalja, innentől kezdve a dunántúli végvári vonal fontos eleme lett. Folyamatos harcok jellemezték a területet, melyet az ásatási leletek is igazolnak.
1594-ben Bécs ellen vonuló török seregek elfoglalják a várat. 1597-ben csellel Pálffy Miklós komáromi főkapitány visszafoglalja, innentől kezdve a dunántúli végvári vonal fontos eleme lett. Folyamatos harcok jellemezték a területet, melyet az ásatási leletek is igazolnak.
1605-ben Bocskai seregei elfoglalják, de hamar visszakerült a császáriak kezére, akik 1620-ig uralták is. 1646-1697 között elzálogosították Csáky Lászlónak.
1683-ban Bécs utolsó ostroma ellen vonuló török csapatok foglalták el, de 1685-ben visszafoglalták, majd 1697-től királyi birtok. A hosszú harcok során teljesen elpusztult a vár, így 1699-ben a császáriak elhatározták lebontását. Ezt a Rákóczi-szabadságharc meghiúsították. 1704-1705-ben Vak Bottyán elfoglalta, de 1706-ban ismét császári terület. 1717-ben Krapf József haditanácsosé, akitől 1727-ben gróf Esterházy József országbíró megvette, vele együtt a környező területeket is.
Az Esterházyak nevéhez kapcsolható a helyi ipar kialakulása és a barokk városkép megteremtése. 1760-as években kezdték el Fellner Jakab (a város „helyi mindenes építésze”) tervei alapján kastéllyá alakítani a korabeli vízivárat. Sok középkori részt teljesen elpusztítva tereprendezést hajtottak végre, ekkor épült meg a mai várárkot átívelő téglahíd is. Az anyagi háttér viszont megingott, így a nagy mű nem fejeződött be teljesen, egy szerényebb épült meg (talán a várnak mai szemmel nézve szerencsés fordulata volt ez). 1815-ben újabb építkezések folynak, ekkor romantikus stílusban építik újjá.
A XIX. században több gyár és üzem létesült, s továbbra is működtek a város híres vízimalmai. Mikovinyi Sámuel a vadvizek elvezetésével jelentős területeket hódított meg a mezőgazdasági művelés számára, halászhatóvá tette a Nagy-tavat. Nevéhez fűződik a Cseke-tó mai arculatának kialakítása és a malmoknak vízi energiát szolgáltató patak - csatorna - ér hálózat szabályozása is.
A város barokk formáját ekkor kapta, melyet a növekvő népesség is igényelt. Fölépült a 1784-re a Nagytemplom késő barokk épülete, a kapucinus templom és rendház épületegyüttese és számos egyéb, ma is látható műemlék.
Az Esterházyak „kiskastélya” kertjében 1801-ben Charles Moreau tervezte késő barokk stílusú mű-romkertet hoztak létre. Érdekessége, hogy a közeli vértesszentkereszti apátság román stílusú épületének romjaiból hoztak ide jó néhány faragott követ, de megtalálható a római korból megmaradt kövek is.
A város további fejlődését segítette Tata és Tóváros évszázados különállásának megszűnése. A korábban felvetett, de a hitbizomány ellenállása miatt sokáig húzódó egyesítéshez végül is Magyary Zoltánnak sikerült 1938. július 1-i hatállyal megszereznie az akkori belügyminiszter hozzájárulását. A városnak hírnevet szerző tudós célkitűzései, városfejlesztési elképzelései a háború kitörése és a tudós halála miatt csak kis mértékben valósulhattak meg.
1945 és 1990 között Tatán létrejött állami vállalatok hatására a lélekszáma alakulása erőteljes emelkedést mutatott. A városszerkezetben is változások álltak be. 1990 után számos új kis- és középvállalkozás alakult a városban. Ma a legjellemzőbb gazdasági tevékenységek a hűtőipar, az építőanyag-ipar, a vegyipar és a szállítmányozás.
A városhoz tartozik Agostyán település, melyen túránk során áthaladunk.
A 31 hektáros, hangulatos arborétum terveit Kiss Miklós készítette 1953-ban, telepítése 1955-ben kezdődött. Az erdészeti arborétum fő látnivalói: a luc-, páfrány- és selyemfenyők.
Tata vázlatos térképe a javasolt átvezető útvonallal külön oldalon tekinthető meg.
Források:
Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvtára 73., 222., 666. füzet;
A Gerecse turistatérképe
Látnivalók Magyarországon Vendégváró útikönyvek
Vártúrák kalauza 2. kötet (Dunántúli várak)
Kerékpárral Budapest és környékén, Frigoria útikönyvek
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- Öregvár (XIV.-XV. század)
- Kuny Domokos Múzeum (várban)
- Óratorony (1763; barokk)
- R.k. Nagytemplom (1750-1784; késő barokk)
- Volt kapucinus templom és rendház (1780; késő barokk)
- Esterházy-kastély (XVIII. század; barokk)
- A vértesszentkereszti apátság köveiből épített műrom (1801)
- Cifra-malom (XV. század)
- Fellner Jakab-kilátó
- Kálvária (XVIII. század; barokk) és kápolnája (XIV. század; gótikus)
- Geológiai Múzeum és Földtani Természetvédelmi Terület
- Görög-római Szobormásolatok Múzeuma (egykori zsinagóga)
- Magyarországi Németek Múzeuma
- Húsipari Múzeum (az Öreg-tó vízén, 1755)
Túrainformáció
A településen pecsételni (objektumhoz van kötve) kell.
A pecsétet a település híres várromjánál található Kuny Domokos Múzeumban kell kérni, TKM bélyegzővel. Elfogadható bármely más múzeum TKM bélyegzője.