Tinnye település
Településtörténet
Tinnye a Budai-hegység, a Gerecse határán fekszik, nem messze a Dorog-Pilisvörösvári ároktól és a Zsámbéki-medencétől.
Neve valószínűleg szláv eredetű, jelentése tulajdonképpen mocsár, sár, iszap. E név a honfoglalás előtt itt élt szláv népektől maradt ránk.
Már az őskórtól lakott hely volt. Tőlük kőszerszámok maradtak meg. A bronzkor embere is lakott itt, majd a rómaiak és az avarok is megtelepültek. A népvándorlás-kori leletek tanúsítják, hogy szinte megszakítás nélkül ember lakta a területet.
A honfoglalás után a középkori falu a patak mellett feküdt, központja a XIII. században épült Szent Jakab-kápolna körül volt. A templom ma is áll, ma a reformátusok használják.
A tatárjárást követően valószínűleg elpusztult a település, de erre pontos adat nincs. A település és a környék védelme érdekében a falu délkeleti részen álló hegycsúcson az Aynard lovagok várat építettek, amely rövid ideig állott. Valószínűsíthető, hogy a Páskomban lévő földvár-maradványok ezek, s Árpád-kori eredetűek.
Tinnyét először 1274-ben említi oklevél, amely fejlett föld- és szőlőművelésről ad számot. Ekkor Tinnyei Miklós birtoka volt.
Az Árpád-ház kihalása után (1301) a község elnéptelenedett. 1319 előtt Moys nádor elzálogosította Tinnyét Vernelnek és fiának, budai várnagyoknak. Ezután a király a Hontpázmán-nembéli Kázmérnak és Andrásnak adta.
1346-ban Iwandrof János és Zudor Péter birtoka, 1361-ben Magyar Pál nejének, Margitnak tulajdona. 1369-ben az óbudai apácák birtokába került néhány környékbeli településsel egyetemben.
Érdekes adat, hogy 1381 környékén a tinnyei lakosok megtagadták a tized fizetését, emiatt 3 évig kiközösítés alatt éltek, majd 1384-ben 43 tinnyei lakos esküt tesz a tized fizetésére a tinnyei Szent Jakab templomban.
1541-ben került török kézre, s újra elnéptelenedett, melynek oka elsősorban a falun - és a területen - áthaladó hadak pusztítása volt. Az apácák tulajdonjogukat a török uralom alatt is fenntartották, de közben a Hagymássy, majd az Eölbey családok is rendelkeztek birtokkal.
1663-tól megerősödött az újjátelepült lakosság közt a református vallás, folyamatos lelkészi hivatal volt a településen. Ekkor foglalhatta el a falu egyetlen templomát, a Szent Jakab templomot. Adat nincs állapotáról, de valószínűsíthető, hogy romos lehetett.
A török elleni harcokban vitézségével kitűnt Miskey István tábornok 1702-ben váltotta meg a császári kincstártól Tinnye-Úny-Jászfalu határát. Tinnye 1715-ben nemes község. A lakosság létszáma rohamosan emelkedett. Beházasodások révén a legfontosabb közbirtokos családok: Miskey, Posgay, Friebeisz, Csehfalvay, Setéth, Tiborcszeghi Horváth, Simontsits, Hyros, Sántha, Privorszky, Koltay, Ocskay, Hatala, Huszár, Hegedüs, Somogyi, Párnicky, Újfalussy, Hoblik, Gajzler, Wattay, Vásárhelyi, Hantken, Szokoli, Kossuth.
1780-90-ben épült a római katolikus templom copf stílusban. Az 1820-as években Landherr András által épített klasszicizáló stílusú zsinagóga ma raktár.
A XIX. század folyamán a közbirtokos családok mintegy 30, főként klasszicista stílusú kúriát építettek, több ma is áll. Ezek közül az egyikben, 1843-46 között lakott Kossuth Lajos. A ház ma is áll.
Tinnye vázlatos térképe a javasolt átvezető útvonallal külön oldalon tekinthető meg.
Források:
Látnivalók Magyarországon, Vendégváró útikönyvek
Kerékpárral Budapest és környékén, Frigoria útikönyvek
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- R.k. templom (1780-1790; copf)
- Ref. templom (alap XIII.század; román)
- Kossuth ház és elmékoszlop
Túrainformáció
A településen pecsételni (nincs objektumhoz kötve) és egy kérdésre válaszolni kell.
A kérdés: Mi olvasható a Kossuth ház előtt álló emlékoszlopon?
A választ a Kossuth ház előtt leljük meg.