Visegrád település
Településtörténet
Ősidők óta lakott terület Visegrád és tágabb környéke. Lepencén már a rézkor emberei is megtelepedtek közel 5000 éve. Később a későbronzkori ember élt itt, halomsírosokat hagyva maga után (Diós-Gizellatelep - bár ez inkább illene Dömös és környéke leírásához). Hasonló telep nyomait találták meg Lepencén is. Településnyomokat találtak a Fellegvár területén is (viszont az őskortól egészen a XIII. századig nincs adatunk). Közvetlenül a keltákat megelőző, de velük kereskedelmi kapcsolatban álló népcsoport félig földbe ásott, ágasfás házai a Kr. e. XIII. század legelejének emlékei. A vaskori kelta telep Kr. e. III. századtól egészen a Kr. u. I. századig megmaradt, tehát a rómaiakat is megélte. Lelőhelyeik Dióson, Lepencén, a Várkertben és a mai falu területéről ismertek.
A római korból elsősorban védelmi épületek (őrtornyok, erődök) maradványait lelhetjük meg, mivel a limes vonal része volt ez a terület (a Duna vonala). A Kr.u. I. században még földből, fából emelt katonai táborok épületei később kőből készültek és a fa- majd kőőrtornyok láncolatába illeszkedtek. Őrtorony állt Szentgyörgypusztán, az Áprily-völgy bejáratánál (IV. század folyamán kőből újat építettek), a Kis-Villám lábánál, a későbbi Várkert területén (fa volt, melyet a II. század folyamán a barbár betörés elpusztított), Kőbányánál (Visegrád Dömös felöli oldalán, 372-ben épült), Lepencén (214-ben az első, majd 371-ben a második). Erőd állt Gizellamajornál, mely a 330-as években épülhetett. Érdekessége, hogy az ény-i saroktornyába fürdőt építettek. A közeli Dióson a táborhoz tartozó temetőt találtak, melyet a barbár betörők a későbbiek során tovább használtak egészen az V. századig.
Legjelentősebb római kori emlékünk a Sibrik-dombon lévő erőd és maradványai. A Dunakanyar legfontosabb erődítménye volt. Nagy Constantinus császár építtette 320-as években. A IV. század végére elvesztette jelentőségét, ekkor germán törzsek telepedtek le benne, de az VI. századtól a IX. századig az erőd lakatlan volt (az avarok sem költöztek be).
A IV. század folyamán, a népvándorlás idején a hunok elől menekülő barbár törzsek telepedtek le a római erődökben és környékén, így a Sibrik-dombon, és a gizellamajori erődben is. Az avaroknak csak szórványos emlékei maradtak meg.
Igazi változást hozott Géza fejedelem a környék életében. Székesfehérvárról Esztergomba tette át székhelyét 973 körül. Ekkor birtokba veszik a Szibrik-dombon lévő erődöt. Gyakorlatilag őseik folytatták a római hagyományokat: ellenőrizték a szoroson átmenő forgalmat (mely még mindig a római utakon ment) és a Dunát figyelhette. Az egykori út más volt, mint a mai: a folyó mellől az Alsóvár dombján átmenve, a Sibrik-dombra feljövő út a vár dk-i sarkánál elhaladva a Várkert-völgyön keresztül jutott le a Dunához ismét. A ma ismert dunaparti utat csak az 1820-as években robbantották ki.
A Sibrik-dombon alakult ki az ispánság központja (az ispán a vármegye élén álló személy), így a XI. század elején építkezések folytak az egykori római erőd területén: megépült az ispánsági lak, átalakították a várfalakat (erődfalakat). Az egyházi épületek is épülni kezdtek.
A X. században a váralja lakói (település nevét nem ismerjük, de szolgálattal tartoztak az ispáni várnak és a Szent András kolostornak) már XI. század végére felépült kis plébániatemplomuk mellé temetkeztek. Fölépült a Szent András monostor (Várkert-völgy végében), 1055 körül alapította András királyunk. Kezdetben ortodox (!) szerzetesek lakták, majd 1221-ben II. Endre a bencéseknek adta.
Igen fontos, hogy megépült a X. század folyamán az első Szent István-korabeli templomunk (kis román stílusú templom) a az ispáni vártól k-re, a Várhegy oldalába. E falai köré építették a XI. század második felében az esperesi templomot.
I. Endre és Salamon király korában az uralkodók egyik kedvelt tartózkodási helye lehetett a vár (erőd), ezért folytathattak jelentős építkezéseket itt és környékén. László és Kálmán, majd III. Béla uralkodása alatt Visegrád háttérbe szorult a szomszédos dömösi királyi kúria és Esztergom mellett. A XII. században az esperesség is elköltözött Visegrádról Szentendrére. Erre az időre tehető az esperesi templom pusztulása is.
A hanyatlásra tett végső pontot az 1242-es tatárjárás, mikor a környék teljesen elpusztult. A vár aljai település végleg megsemmisült, a Szent András monostor pedig egészen 1333-ig lakatlan volt.
IV. Béla királyunk (a második honalapító) okulván a mongol csapatok hatalmas pusztításából, továbbá félt egy újabb, pusztítóbb támadástól Visegrádon is várat építtetett kőből. Az építkezések 1250-1265 tarthattak, s ekkor épült fül az alsóvár, benne a Salamon-toronnyal és a mai Fellegvár belső magja valamint a kettőt összekötő fal. A Salamon-torony egy nagy lakótorony volt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó erődített épület is. A király 1265-ben itt tartózkodott. Királyi szállásnak épült egyúttal, annak ellenére, hogy a kor legerősebb vára is volt. Erre utalnak a vár belső részén lévő palota nyomai.
Az utolsó Árpád-házi király halálával (III. Endre, 1301) államalapító házunk kihalt. Ekkor Visegrád is Esztergom sorsára jutott: Vince cseh király kezére került, akitől Csák Máté felvidéki kiskirály foglalta el, s akadályozta sikerrel, hogy Anjou Károly Róbert kiterjessze hatalmát az ország közepére is. Végül csak 1317-ben sikerült megszereznie, de hatalmas áron: serege csak ostrom árán tudta elfoglalni. 1321-ben fellázadt a helyőrség (ekkor ismét elpusztul a dömösi prépostság).
1323-ban Károly ide költözik, s „fővárossá” teszi Visegrádot. Elkezdik építeni a várban a Keresztelő Szent János-egyházat (valószínűleg Salamon-torony legfelső emeletén)), a lakótorony köré belső falat húznak. A település is fejlődik: egyre több nemes épít magának udvarházat, sőt, maga Károly Róbert is épít egyet. Ez lett az alapja a későbbi királyi palotának. A nagy erejű építkezésnek a leállását a király 1335-ös halála és a központ Budára költözése (1337) okozta.
1355-ben I. (Nagy) Lajos udvara ismét visszatért Visegrádra, s ő is építkezni kezdett, s ezzel a királyi palota átvette a király tartózkodási helyének szerepét a várbeli palotától. Ekkor szabályozták a területet és alakították ki a ma is ismert palotaterületet. A falon kívül maradt kápolnát az obszerváns ferenceseknek adták, s mellé kolostort építettek. 1370-re elkészült a Fellegvár második falgyűrűje is. Az 1400-as évekre Közép-Európa legpompásabb uralkodói rezidenciája lett.
Ez a fénykor sem tartott soká, mert Zsigmond 1405-1408 között Budára költözött, de azért járt itt. Utóda (Albert) is tartózkodott itt, de V. László a század közepére már nem használta.
A Fellegvár építése Zsigmond idejében már nem a védelmet, inkább a reprezentációt szolgálta. Fölépült a harmadik falgyűrű (a mai külső), mely még igen gyenge építmény volt. A királyi udvar mellett fokozatosan kialakult a magyar és német telepesekből álló város, mely egyházi építmények (templomok, paloták) mellett a polgári lakosság, iparosok, kereskedők kő- és faházai is megépültek.
A város utolsó fellendülése Mátyás király idejében történt. Ekkor késő gótikus-reneszánsz stílusban felújították a királyi palotát, az alsóvárban megmagasítják a várfalakat és új gazdasági épületeket emelnek (tudatosan erősítették a várat). II. Ulászló és II. László használták a palotát, de nem építettek benn. Utolsó javítási munkák 1538-ban Szapolyai János király idejében volt. A XV. század végén némi munkák voltak a Fellegvárban és az alsóvárban is. Szent András monostort 1493-ban a pálosok kapják meg, mely nemsokára romba dőlt. 1500 nyarán Zsigmond lengyel herceg hosszú időt tölt itt. A török pusztítja el végleg.
1526-ban érte török támadás először Visegrádot. Eleinte mégsem a török volt a veszélyes a várra nézve: Mohács után a Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János között harcok törtek ki. Ostrom osztomot követett: Ferdinánd kezén volt 1527-ben, 1532-ben Jánosé, majd a spanyol zsoldosok gyávasága miatt 1540-ben először az alsóvár, majd a Fellegvár is Ferdinándé lett. A királyi palota gyakorlatilag a török harcokig teljesen elpusztult, de végleges romba dőlése a török ostrom után következik be.
1544-ben a török támadta meg. Ekkor pusztult el a Salamon-torony déli oldala (tehát a leggyengébb része), melyet később a török sem hozott helyre. A Fellegvár is hamarosan elesett. A török nem igazán törődött a várfalakkal, így azok pusztultak tovább. Török település az alsóvár területén jött létre.
A keresztény szeregek 1595-ben visszafoglalják, ekkor a Fellegvár végleg elromosodik. 1605-ben ismét török kézen, de1684-ben megint keresztény kézen. Bár 1685-ben visszafoglalják a törökök, de Buda 1686-os visszafoglalását követően Visegrád is elesik. Katonai szerepe ezzel meg is szűnt.
1702-ben Lipót császár Visegrád volt erősségeit is fölrobbanttatta. Ettől kezdve kőbányának használták az itt letelepedő német lakosság. A királyi palota az 1760-as évekre a föld alá került, maradványait egy földcsuszamlás „mentette meg” az utókórnak.
1702-ben Lipót császár Visegrád volt erősségeit is fölrobbanttatta. Ettől kezdve kőbányának használták az itt letelepedő német lakosság. A királyi palota az 1760-as évekre a föld alá került, maradványait egy földcsuszamlás mentette meg az utókórnak. A XVIII. században gyakorlatilag új élet kezdődött a régin. Fölépült a parti Mária-kápolna, a plébániatemplom, a kálvária, s a régi házak fölhasználásával új lakóépületek emelkedtek. A falu lakói számára megélhetést a mező- és erdőgazdaság, a bányászat, a hajózás, a kisipar jelentett.
Újra ismert csak a XIX. században lett, mikor a nemzeti romantika korát éltük. Ekkor kezdődnek meg a kutatások is a romok után. Ismertségét fokozta a Buda-Bécs közti gőzhajózás megindulása, majd a túl parton lévő vasútvonal kiépítése is. A II. világháború után elsősorban a túrizmus vált mérvadóvá a település életében.
Visegrád településnevünk valószínűleg szláv eredetű, jelentése pedig magaslaton álló vár. Ez inkább a római erődre (Sibrik-domb) vonatkozhatott, s a későbbi Fellegvár építése során kerülhetett át a jelentés rá is.
A városhoz tartozik (többek között) Lepence is. Mint arról már volt szó elsősorban római korban volt jelentősége, majd az 1977-ben megnyitott termálfürdő vonzotta ide a turistákat. A fürdő mellé (a Lepence-patak másik oldalára) épült föl 2005-ben a modern termálfürdő, mely messziről nagyon elüt a táj harmóniájától hivalkodó színével, modern kialakításával.
Lepence helynevünk szláv eredetű, és a patakra használták először, mely hársas vizet jelent.
Visegrád vázlatos térképe a javasolt átvezető útvonallal külön oldalon tekinthető meg.
Források:
Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvtára 11., 202., 244., 250., 675. füzet;
A Pilis és a Visegrádi-hegység Turistaatlasza és útikönyve
Látnivalók Magyarországon, Vendégváró útikönyvek
Vártúrák kalauza 2. kötet (Dunántúli várak)
Kerékpárral Budapest és környékén, Frigoria útikönyvek
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Látnivalók listája
- Királyi palota (XIV-XV. század)
- Fellegvár (XIV-XV. század)
- Salamon-torony (1250-1265)
- Vízibástya (XIV. század)
- Római őrtornyok romjai (Visgrád, Lepence, Diós)
- Római katonai tábor és a késöbbi Ispáni vár (Sibrik-domb)
- Mária kápolna
- Kálvária kápolna
- R.k. plébániatemplom (barokk)
- Mátyás király Múzeum
Túrainformáció
A településen pecsételni (objektumhoz van kötve), egy kérdésre válaszolni és egy fotót kell készíteni.
A pecsétet a település fölé magasodó Nagy-Villám tetején lévő kilátóban kell kérni, OKT bélyegzővel.
A kérdés: Miről tudósít a Panoráma autóút kilátójában lévő emlékkő?
A választ a Fellegvár felé vezető Panoráma autóút Dunakanyarra néző kilátójánál leljük meg.
A fotót a királyi várról (Fellegvárról) kell elkészíteni.